FONTOGRAPHER

Hogyan csináljunk korrekt fontot OS X alá? (ver. 1.0)

Pontosabban hogyan alakítsuk át Fontographerrel a korábban helyesen működő, azonban X alatt helytelenül viselkedő postscript fontot. Szabványos fontot kell készíteni, amennyire lehetséges. Az alábbi minta alapján készített változat használata esetén bizonyos esetekben arra is van esély, hogy a korábban készített munkák is helyesen mutatkoznak.

Próbálkozz egy meglevő H-s fonttal, lehetőleg talpassal, azzal kevesebb probléma szokott lenni.

1. Nyisd meg a fontot, vedd fel a kerning adatokat (ha vannak):

File/Import/Metrics, Include: Kerning Info (csak ezt válaszd, a szélességtáblákat általában rosszul olvassa ki), és válaszd az afm-et vagy a bitmap filet forrásnak.

Trükk: ilyenkor hiába mentesz, nem fogja megjegyezni a változást (és erről nem is értesít, legfeljebb, ha mást nem csináltál korábban, szürke a Save opció, viszont ha ez volt az utolsó a műveletsorban, akkor biztos, hogy enélkül ment), tehát kerning importálás után egészségügyi okokból kell egy tetszőleges kamu copy/paste-et csinálni, utána Save (sajnos nem ez az egyetlen, ahol emlékezetkihagyásban szenved, de talán ez a legbosszantóbb).

2. Element/Font Info. Itt törekedni kell a névadási konvenciók betartására (talán majd erről is születik egyszer egy regény), esetünkben a legfontosabb, hogy a Style Name ablakban tényleg csak tiszta stílus név (Light, Normal, Bold, Italic stb.) lehet. Az Encoding-nál válaszd az Original-t (később úgyis át fogja írni Costum-re, és ez helyes is, hagyd rá).

3. Állitsd a View by-t Decimal-ra. A 4 composit (ha composit) i-t szedd szét (jelöld ki 146-tól 149-ig, ha nem i-k vannak ott, akkor baj van, és Edit/Unlink Reference). Erre azért van szükség, mert az u-t a dotless i helyére fogod másolni, ami ugyebár az ékezetes i-k alapja, és ha utóbbiak tényleg composit-ként vannak az adatbázisban, akkor az ű másolásakor érdekes karakterek születnek fenti helyeken.

4. Másold az ő-ket és ű-ket (bárhonnan) a megfelelő decimális helyre:

ő: 206 (153, 155)

Ő: 204 (205, 239)

ű: 245 (158)

Ű: 244 (243)

Ha a zárójeles helyekre is felteszed (vagy ott is hagyod), akkor például Quark-ban csaknem teljesen helyesen mutatkoznak a pécéről hozott cuccok, de ez is megérne egy regényt.

5. Ezután (csak a zárójel nélküli decimális helyeken, egyenként) végezd el az név és unicode beállításokat az alábbiak szerint:

Element/Selection Info:

ő: Character name: ohungarumlaut, Unicode: $0151

Ő: Character name: Ohungarumlaut, Unicode: $0150

ű: Character name: uhungarumlaut, Unicode: $0171

Ű: Character name: Uhungarumlaut, Unicode: $0170

(ha csak a Unicode értéket veszed fel és kattintasz a Set Name gombra, akkor ő szépen magától beírja a glifa nevét, verziótól függően még az is lehet, hogy hungarumlaut helyett dblacute lesz, ez is nagyon kiváló, maradhat, sőt, megspóroltál pár hibalehetőséget a rosszul sikerült beírással.)

Elvileg kész az adatbázis átigazítása, jöhet a font generálás.

6. File/Generate Font Files

Computer: Macintosh, Encoding: Costum

Outline Font Format: Postscript Type1

ID: 0 (nulla)

a hint-et becsekkolhatod, bár nincs sok jelentősége, a Flex-et csekkold ki

Bitmap Font Format: NFNT, ID: hagyd rá (maradjon azért az azonosító a Roman értékeknél, tehát 1024 és 16384 között, és lehetőleg ne találkozzon a rendszeredben hasonló értékkel azonosított fonttal)

Menu Name: hagyd üresen

Bitmap Sizes: amit akarsz, vesszővel elválasztva, ha többet akarsz. Elég, ha beírsz egy 10-est.

Where to output: lehetőleg ne ugyanabba a folderbe, ahol az eredeti volt.

Kész, elvileg ennek működnie kéne X alatt, CE klaviatúrával. Ha mégsem megy, csomagold be és küldd el hozzánk, megnézzük.